Ez a bejegyzés nem született volna meg, ha nincs az anyósom, aki nagy örömömre két egész napot nálunk töltött, és nekem segített (értsd: szivathatott kedvére).
A téma ennek ellenére nem a fent említett nőszemély, inkább kedves "szülő"társaimat szidnám egy kicsit.
Szóval adva van egy méregdrága angol tanfolyam, ahová a lányom viszonylag lelkesen jár, én pedig még annál is lelkesebben szoktam figyelni, hogy okosodik meg milyen ééédes, minden válszt ő tud a legjobban, stb. stb. Mivel ez egy olyan hely, ahol a többi ezerrel ellentétben nem zárt vasajtók mögött tartják a foglalkozásokat, hanem a szülőket is beengedik. Beengedték. Eddig. Mert a kedves szülők megszavazták: ne mehessünk be többet, mert minek, sokkal jobb lesz nekünk az előtérben várakozni. Én nem tudom, ezek az egész napos óvoda, munka mellett még mindig túl sokat látják a gyereküket, hogy a fennmaradó napi három órában sem kíváncsiak rá? Annyi baromarcú szülő van a világon: karrierista, akinek nem számít, ha a gyerek visítva zokog, hogy nem akar már megint egyedül lenni, nem akar megfelelni Jucus néninek, anya nélkül balettra/angolra/tornára, stb.re járni a hét öt napján, anyuci csak becsapja a továbbképzésre, ő meg mehet végre kávézni a büfébe, vagy pofázni a többi édesanyával. Majd a Jucus néni megneveli azt a kölyköt, és ha nem csinálja elég lelkesen a spárgát három(!!) évesen, akkor anyuci és edzőnéni is leszidja, és a végén nem kap matricát. (Természetesen ezek mind az életből ellesett, megtörtént események.) De ez a kellő időben megkezdett szivatás a kicsinek még milyen jól fog jönni!
Van másfajta mentalitás is, a birkáé, aki szívesen ücsörög egy órát egy kétszer két méteres váróban huszadmagával, míg a gyereket edzik/okítják. A többség az utóbbi típusba tartozik, igaz, hogy már a szülőszoba is nyitott az apukák előtt, a Holdon is járt állítólag valaki, egy gyerektornára bejutni ettől azonban nyilván sokkal nagyobb teljesítményt jelent. És akkor még az óvodákról nem is beszéltünk, ahol a beszoktatás alatt általában azt értik, hogy ki kell marni az anyuka kezéből a zokogó gyereket, mondván, előbb-utóbb úgyis megnyugszik, anyuka meg húzzon, amerre lát. (Ez utóbbi is megtörtént, megtörténik sokszor, természetesen nem velem, "óvó"néni addig élne :) ) Pedig gyermekbarát pszichológusok szerint az sem jelentené a világvégét, ha az oviba megérkezve a szülő még bemehetne a csoportszobába egy kicsit beszélgetni a gyerekekkel, ne adj' isten játszani velük egy pár percet az ovis nap levezetéseképpen, de hát ez már túl messzire vezetne, hagyjuk is a témát.
Ellenben nem tud valaki olyan foglalkozást, ahová az ovis gyerek és a tesója is bemehet, sőt, még az anyját sem köpik le, ha ilyesmivel próbálkozna? Sakkon és focin kívül bármi jöhet!
Na, kezd is elszállni a mérgem, elég volt hozzá egy éjszaka ébren forgolódás alvással fűszerezve. Meg már anyósom is hazament. Hurrá.
