Úgy látszik, engem is megszállt a hazafiság, így augusztus 20. körül kétszer is megtekintettük a lányommal az István, a királyt. Mivel ő úgy két éve megállás nélkül királykisasszony, így igen fogékony az efféle témákra.
19-én Koppánynak szurkolt, mert az ő jelmeze hasonlított leginkább egy királyfiéra, sőt fiatalabbnak is tűnt, mint István. Szerencsére a felnégyelés alatt épp nem volt jelen, így később nyugodt lélekkel vette tudomásul István megkoronázását.
Az előadás második része különböző István király-utánérzések bemutatásából állt. Közben mint gondos anya, próbáltam minden kérdését maradéktalanul megválaszolni, de úgy az ezerötszázadik Lencsi-féle értelmezésnél meglepődve tapasztaltam, hogy elkezdett hullani a hajam. :)
Íme egy teljesen logikus magyarázat a sok közül:
Árpád szellem, vagy mi, bundában és nagy füstködben álldogáll egy magaslaton, körülötte magyarok fetrengenek. Közben igen fenyegető zene szól.
- Szerintem most tél lett, és akiknek nincs bundájuk, azok mind megfagytak.
Köszi,én meg mit jártattam a szám másfél órán keresztül kereszténységről, államról mikor ez ezerszer logikusabb?
20-án azonban (ősbemutató, az m1-en) Vikidál-Koppányt már simán lenyomta nála a szépruhás-jóképű fejedelem, így gond nélkül várhattuk a boldog végkifejletet, koronázást, államalapítást, miegymást.
(Nálam azért Vikidál "győzött". Pláne, mikor csak egy szittya gatya maradt rajta, és fogdosták a buja asszonyai. Hmm.)
